Késő van, fáradt vagyok, nyűgös. A cukorszintem beláthatatlan mélységbe zuhant. Már a normál értékekbe is belekötök. És akkor kopognak az ajtón. Az ajtóban megjelenik az első arcocska (a legkisebb a legbátrabb, aki nem ijed meg az én sárkány-státuszomtól). Aztán a második, aztán a harmadik. "Doktornéni, ezt neked készítettük!" - felém nyújtanak egy virágcsokrot. A lelkem hirtelen megáll. Meglágyulnak a vonások az arcomon.Elmosolyodok. A szívtájékom elmelegedik. S mikor kilelkendezem magam, ők visszavonulnak, én meg befejezem a munkám. (Ma is meg lettem mentve!)
